A légszennyezettségi adatok és jövőbeli várható alakulásuk közzététele napjainkban elengedhetetlen követelmény. De vajon mit jelentenek az elhangzó szakkifejezése?
A légszennyezettség alakulásához az emberi tevékenység mellett nagymértékben hozzájárulnak az időjárási tényezők is. Így van ez a szmog esetén is. A szmognak két fajtáját különböztetjük meg: a London- és a Los Angeles-típusút.
A téli (London-típusú) szmog
Ipari és városi területeken magas légnyomás, magas páratartalom és -3 és 5 °C közötti hőmérséklet esetén alakul ki. Kialakulásáért elsősorban a SO2, a por, a koromszemcsék, a kénsavcseppek a felelősek. 1952. december 4-én Londont sűrű köd ülte meg, amelyet a leszálló hideg levegő helyben tartott. Mivel nem volt szél, ez a köd öt napon keresztül egyre vastagabb és vastagabb lett. Ez volt a világ eddigi legnagyobb légszennyezési katasztrófája: az egészségügyi minisztérium jelentése szerint a négy nap alatt és a következő hetekben 4075 ember halt meg és közel százezren betegedtek meg. Ennek a maró hatású szmognak a káros következményei: asztma, halálos kimenetelű tüdőödéma. 1989. januárjában Budapesten és Miskolcon is észleltek hasonló típusú szmogot.
Fotokémiai (Los Angeles-típusú) szmog:
Ez a típus is a forgalmas nagyvárosokra jellemző, de a londoni szmogtól eltérően nem télen, hanem nyáron, napsütéses időben, nagy gépkocsiforgalom esetén erőteljes. A fotokémiai szmog 25-35 °C hőmérséklet, alacsony páratartalom és alacsony szélsebesség esetén jön létre. A jelenség kialakulásáért a motorokból származó nitrogén-oxidok, a szén-monoxid (CO) és a különböző szénhidrogének tehetők felelőssé. A napsütés hatására előbb ózon, majd a fenti vegyületekből reaktív szerves gyökök, végül peroxi-alkil-nitrátok keletkezhetnek. A fotokémiai szmog erősen izgatja a nyálkahártyát, az ózon pedig károsítja a növények leveleit. Ilyen típusú szmogot először 1985-ben észleltek Magyarországon.
